A gyülekezet története

Horvátország szomszédságában, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén, szép természeti környezetben helyezkedik el Csurgó. A leginkább Csokonai Vitéz Mihály révén híressé vált formás kisvárosban régóta élnek evangélikusok.

Az elsõ evangélikus templom és gyülekezet története a reformáció idejéig nyúlik vissza. Akkori földesurai - Török Bálint, majd a Zrínyiek akkori tagjai - evangélikusok voltak. Török Bálint elfogatása (1541) és Konstantinápolyba hurcolása után felesége, Pemflinger Katalin, a "lutheránus nõstényoroszlán" is ide költözött két fiával a 12 évig (1531-1543) lakhelyükül szolgáló Szigetvárról.

1618-ban Csurgónak már református lelkésze volt Laskói János személyében, és a gyülekezet a kiskomáromi esperességhez tartozott. Ugyanakkor Kis Bertalan püspök 1632 május 12-én Révkomáromi Horváth Andrást evangélikus lelkésznek avatta fel Csurgóra, aki akkor szimbolikus könyveinket is aláírta. A kálvini reformáció somogyi térhódítása következtében azonban Csurgó temploma református, majd az ellenreformáció elõretörésével ismét katolikus lett. Ez idõ alatt is éltek itt nagy számban evangélikusok, de 1781-re, II. József türelmi rendeletének idejére már annyira megfogyatkoztak, hogy önálló gyülekezetté alakulni, és templomot építeni nem tudtak. De a türelmi rendelet után 2 évre - 1783-ban - újra feléledt a környék és vele Csurgó evangélikussága is. Ebben nagy szerepe volt a szomszédos Porrogszentkirály erõs hitű lelkészének, Balliér Istvánnak, a késõbbi esperesnek. 1784-ben a csurgói evangélikusok már Porrogszentkirály fiókegyházaként vettek részt az ottani zsúptetõs, fatemplom építésében. Ezt követõen pedig - növekvõ lélekszámban - hosszú évtizedeken át csapatostul jártak Porrogszentkirályra istentiszteletre.

1875-ben Csurgón 200 evangélikus élt, de a 20. század elsõ évtizedeiben lélekszámuk meghaladta a 300-at. 1910-ben a gyülekezet lélekszáma 309 volt és közöttük 23-an voltak tanulókorban.

Csurgón csak 1921 óta van evangélikus istentisztelet. A rendelkezésre álló adatokból az elsõ istentisztelet pontosabb ideje és helye nem állapítható meg, de valószínű, hogy az egykori állami tanítóképzõben kerülhetett erre sor. Késõbb azonban az istentiszteleti alkalmakat a református gimnázium tornatermében tartották a templom felépüléséig, 1936-ig. Ez idõ alatt Balogh István, Bojsza János, Lágler Béla és Békés József porrogszentkirályi - különbözõ státusban lévõ - lelkészek pásztorolták a csurgói fiókegyházat.

1930-ban indította meg a templomépítés mozgalmát Jamrich Béla világi elnök vezetésével a 310 lelket számláló gyülekezet. Az ünnepélyes alapkõelhelyezés 1935 november 24-én volt. Felszentelését 1936 október 11-én végezte D. Kapi Béla püspök, Horváth Lajos esperes segédletével. Az akkori modern nemzetközi építészet leegyszerűsített formáihoz jól alkalmazkodó, az egyszerűségében is szép templomot Kalmár Zoltán építészmérnök - a nagykanizsai gyülekezet felügyelõje - tervezte. Az oltárt és a szószéket Fekete Dezsõ rákosszentmihályi műasztalos készítette. Az oltárkép Raksányi Dezsõ festõművész, képzõművészeti fõiskolai tanár alkotása, és Krisztust ábrázolja a gyermekek között. Ezzel a művész a lelkes, dunántúli, evangélikus gyermekseregnek állít emléket, akik gyűjtõlapocskákon jegyzett, 2 fillérekbõl összegyűjtött adományaikkal hozzájárultak a templom felépítéséhez (téglajegy). Az így összegyűjtött összeg több mint 5 000 pengõt tett ki. Alig két hónap múlva ismét örömünnepe volt a csurgói híveknek. Egy áldozatkész, öreg házaspár - Ladila József és neje, Marics Éva - 320 kg-os harangot ajándékozott az új templomba. Az immár templommal is rendelkezõ gyülekezet gondozásával Lágler Béla porrogszentkirályi lelkész elõbb Békés József segédlelkészt, majd - 1942 március 23-tól - Szekeres Elemér segédlelkészt bízta meg. A templom kiállta a 2. világháború viszontagságait, de közvetlenül a németek kivonulása elõtt - amikor felrobbantották a szomszédos református templomot - nagyobb sérüléseket szenvedett. A következõ néhány évben azonban a gyülekezet helyreállította. (További képek a képgalériában, a templomszentelés címszó alatt.)

A több mint másfél évszázadon át Porrogszentkirályhoz tartozó fiókgyülekezet 1947 május 11-i közgyűlésén határozta el az anyagyülekezettõl való elszakadását. Az önállósult gyülekezet 1948 február 8-án választotta meg elsõ parókus lelkészévé Szekeres Elemért, aki addig segéd, illetve helyettes lelkészként szolgált. Ugyanebben az évben lelkészlakást is vásároltak számára, mely közel fél évszázadon keresztül szolgált a lelkészcsalád otthonául. 1994-ben ennek eladásával közvetlenül a templom mellett sikerült egy újabb épületet venni lelkészlakás céljára. A házhoz tartozó melléképület felújításával pedig - 1996 szeptemberétõl - egy gyülekezeti teremmel is gyarapodtak. Dénes Ilona lelkésznõ távozása után Sikter János - a szomszédos porrogszentkirályi lelkész - helyettes-lelkészi státusban gondozta a gyülekezetet. 2002. augusztus 15-tõl a Kendeh-Kirchknopf László Domokos segédlelkészként, majd 2005-től megválasztott lelkészként látja el az idõközben átszervezett Csurgó-Nagyatád-Barcs gyülekezeteit magába foglaló egyházközségben a lelkipásztori szolgálatot.

2002-2003-ban a Széchenyi-terv keretében sikerült a parókia épületét teljesen, kívül-belül felújítani. A templom belső festése 2004-ben készült el.

2006-ban egyházmegyei segítséggel sikerült gyülekezeti termünk fűtését korszerűsíteni, és egy teljes belső felújítást végre hajtani.

Szintén ebben az évben megújult gyülekezetünk presbitériuma. Az általános tisztújításkor sok idős testvérünk átadta a tisztséget fiatalabbaknak, de sokan maradtak is a régiek közül (a névsor a honlapon megtalálható).

A 2007-es esztendőben megvalósításra került a gyülekezet égi vágya: a templom külső tatarozása, melyhez a LAEDER+ pályázattól kaptunk segítséget, a belső munkálatok, melyeknek befejezéséhez, az Oktatási és Kultúrális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Bizottságától kaptunk vissza nem térítendő támogatást.

Tudjuk azonban jól, hogy a fizikális építkezés kevés, lelkileg is épülnie kell a gyülekezetnek. Ezért szervezünk ádventben és böjben a lelki elcsendesedést segítő sorozatokat, és szeretetvendégségeket.

Isten adjon erőt, áldást, hogy terveinket, épülésünket meg tudjuk valósítnai és ne csak templomunk felépülésének 70. évfordulóját, és a gyülekezet alapításásnak 60. évfordulóját, hanem akár a 160-at is megéljük szeretetben , békességben, hálaadásban.