Emberi szívekben éled a csoda
A csurgói gyülekezet június 25-én délután, lelkésziktatásra várta vendégeit nyitott templomajtóval és nyitott ablakokkal, hogy Szemerei János esperes beiktassa lelkészvizsgát tett, s megválasztott Kendeh-Kirchknopf László Domokos lelkészüket.
Az esperes /1Kor.3,6/ igehirdetésében arról szólt, hogy mi, az Isten csodáit közelrõl láthatjuk, pedig a csodák általában titokban történnek, de remegve tapasztaljuk, amikor az emberi szívekben éled a csoda a Lélek munkája nyomán. Az idetartozó 3 déli kisváros gyülekezeteiben is rejtetten mennek végbe a csodák, de hálával gondolunk a több lelkésznemzedéket adó családért, a hatásokért melynek eredményeként egy fiatal állhat gyülekezetek élén, hálát adunk, hogy tapasztalhatjuk, Isten járt elõttünk, az Õ szava hordoz, hogy hálát adjunk, társunkért, ezért a kisvárosért, ahol egy nagy protestáns testvér, kistestvéreként mûködhet, növekedhet e gyülekezet. Ebben a városban több alkalommal tanácskozhatott római katolikus, református evangélikus lelkészek gyülekezete, mint egy nagycsalád. Adja Isten, hogy gyerekek, fiatalok, és felnõttek között áldás lehessen a lelkész, hogy rajta keresztül is végezze munkáját, hogy nyitott, emberi szívekben éledjen, növekedjen, Isten csodáinak sokasága.
Az iktatás liturgiájában, az esperes mellett Sikter János és Smidéliuszné Drobina Erzsébet segédkezett.
A beiktatás után Kendeh László Ef 4,15 alapján, konfirmációi áldó igéjérõl szólt, ami kísérte eddig és tovább. Három szót emelt ki, elõször az Igazságot, ami többféle lehet. Az enyém, az, amit mások önigazolásnak tartanak, vagy amirõl Pilátus kérdez: Mi az igazság? Az igazság, amit hirdetni kell az Istennek Jézus Krisztusban adott igazsága, erre inti Pál az Efezusban élõket, hogy ehhez ragaszkodjanak, mert ez a „görögnek bolondság, de nekünk, az Isten ereje” Másodszor a szeretetrõl. Ezt jegyezték fel az õskeresztyénekrõl: „mennyire szeretik egymást”, tudták, csak így maradhatnak meg Krisztus szeretetében, így léphetnek elõre, ha segítik egymást. A szeretet nem ismer határokat, és nem kérdezi, hogy még hányszor kell, hanem azt mondja, mit tudok még segíteni. Ez az ünnepnap, változást hoz életünkbe, de ez mind kevés, mert Pál nem azt mondja, hogy szeressétek a barátokat, hanem hogy növekedjünk fel hozzá szeretetben, elfogadva az új lehetõséget, megbeszélve dolgainkat szemtõl szembe, és növekedni a szeretetben. Krisztushoz ez a harmadik kiemelt szó. Meg kell vizsgálni magunkat, a mi szívünkben mi van középen? Az oltár fölötti Luther rózsa vérvörös szívében ott a golgotai kereszt, a miénkben is ott legyen. Isten ajándéka a kereszt, ahonnan mindennek értelme van. Ünnepünk csak úgy lesz, ha Pálra figyelünk, és mindenki gondoskodik önmaga növekedésérõl, hogy épüljünk szeretetben.
Az ünnepi istentisztelet az új pénztáros Nagy Lajosné beiktatásával folytatódott, majd Papp Istvánné felügyelõnõ megnyitotta a közgyûlést szent Patrik imádságával kívánt áldást a beiktatott lelkészre, és feleségére, Anitára. Köszöntötte a leköszönõ és a beiktatott új pénztárost, s a lelkész édesanyját, édesapját, majd Mohai Vanessa a gyerekcsoport nevében: „A kegyelem ege alatt” címû verssel szolgált az egybegyûlteknek. A fiatalok csoportja, pedig ifjúsági énekkel imádkozta: „Tégy eggyé Urunk..!” Sikter János lelkész, aki korábban helyettesített itt, szólt a gyülekezethez, hogy ne a földi dolgok foglalják le csak életüket, hanem figyeljenek Isten szavára, erejére, és azután tegyenek meg mindent, amit tudnak egymásért. Nagybocskai Tamás egyházmegyei felügyelõ, mint nagyatádi presbiter szólalt meg, megemlítve az elõdöket, Szekeres Elemért, és Dénes Ilonát is. 1 Kor 15,58-ban olvasható, hogy fáradságos munkára kap meghívást a lelkész, látogatás, gyerekmunka, istentiszteletek, az egyházmegyei újság szerkesztése. Sok a munka így ma Anita „beiktatása” is megtörténik, mert már három éve együtt szolgálnak, a munka növekszik és biztatás az, Páltól „hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban. A Nagyatádiak ajándékát, Varga Vince gondnok, a Barcsiakét, pedig Haga Ferenc gondnok adta át áldó igével. „Bízd az Úrra dolgaidat.” Szászfalvi László országgyûlési képviselõ 1 Thessz 5,11-el köszöntötte a már három éve itt szolgáló „ismerõst, barátot, testvért”. Isten azt mondja: tovább. Olyan világban szolgálunk, amikor körülvesz a vigasztalanság, amikor az emberek fontosabbnak gondolják a materiális építkezést, de nagyon fontos Isten áldásával járni, vigasztalni, gyülekezetben, városban és családban. Deme Dávid a Somogy–Zalai Egyházmegye Lelkészi Munkaközösségének vezetõje Istennek adott hálát, azért hogy lelkész és felesége már eddig is nyitottan, örömmel, közvetlenséggel és lelkesen kapcsolódtak be közös munkánkba. Igazi közösséget a Szentlélek teremthet, formálhat, újíthat, ezért Augusztínusz imádságát idézte: „Lélegezz bennem Szentlélek, hogy szentül gondolkozzam. Vezess engem Szentlélek, hogy szentül cselekedjem. Vonj engem Szentlélek, hogy szentül szeressek. Erõsíts engem Szentlélek, hogy ami szent, arra vigyázzak. Õrizz engem Szentlélek, hogy soha el ne vesszek.” Szeker Éva a kibocsátó gyülekezet és Kendeh László konfirmáló lelkésze örömének adott hangot, hogy a konfirmációi ige eddig erõsítette és a továbbiakban is kísérheti a szolgálatra indulót. Kendeh György a család nevében emlékezett a múltra, ahol ükapja, dédapja, nagyapja nagybátyja, és a jelenben unokatestvére is szolgál. Jó, ha tud lelkész és gyülekezet a segítõ szeretet eszköze lenni. Római katolikus testvérek Maczkó Gyula helyi esperes plébános és a nagyatádi Kisnemes János kívánt áldást. Battyányi Géza a Csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium lelkészeként és többi dolgozója nevében szólt, Isten elõttünk járó kegyelmérõl, amire oda kell figyelni. A megszólalók sorát Szemerei János esperes zárta, az oltárképre utalva, ahol Jézus a kicsiket és szüleiket áldja, jó lenne, ha minél többeket lehetne elérni az ide tartozó déli városokban és szórványokban.
Az ünnepi istentisztelet után, terített asztalok mellett folytattuk a beszélgetést, barátok gyülekezeti tagok és a család körében, abban a reményben, hogy lelkész és gyülekezet egymásra talált, éledhet a csoda az emberi szívekben, és békességben folyhat tovább, az élet Isten tetszésére.