"Elég neked az én kegyelmem, mert az én erõm erõtlenség által ér célhoz."
(Szekeres Elemérre emlékezve...)

Január 12-én 13.00-kor vett végsõ búcsút a Csurgói Evangélikus Gyülekezet szeretett lelkészétõl Szekeres Elemértõl az edvei temetõben.

Edvén született 1918. február 25-én. Iskoláit szülõfalujának evangélikus elemi iskolájában kezdte, majd 1929-tõl a soproni evangélikus gimnázium, ma Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum, tanulója, ahol 1937-ben érettségi vizsgát tett. Teológiai tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Sopronban mûködõ Evangélikus Hittudományi Karán végezte el 1937 és 1941 között. Sopronban szentelték lelkésszé 1940 június 15-én. Püspöke 1941 júliusától Gyékényesre helyezte segédlelkésznek. Innen költözött át Csurgóra 1942 március 23-án, ahol elõször még mindig mint segédlelkész, majd mint lelkész szolgált egészen 1994 augusztus 31-ig. Innen Celldömölkre költözött, de a teljes nyugdíjba vonulás elõtt még egy évet helyettes lelkészként ellátta az ecsenyi evangélikus gyülekezet gondozását. "Ennek végeztétõl, 1995 július 31-tõl számítom nyugdíjas idõmet." - írta egyik csurgói barátján levelében, melyben õ maga írta le életrajzát a tõle megszokott szerénységgel, összesen fél oldalban. Visszaköltözött Celldömölkre, és itt élte nyugodt nyugdíja éveit, míg a megfáradt szolgát Ura 2006. január 4-én hazahívta.
Több, mint fél évszázados Csurgói szolgálatba, összesen 52 évet volt itt, sok minden belefért. Hihetetlen munkabírással kezdett neki az 1947-ben önállósult Csurgói Gyülekezet életének megszervezéséhez. A rendszeres hittanrák és ifjúsági órákon kívül a fiatal felnõttekbõl színjátszókört alakított. Körülvette magát aktív, a gyülekezetért tenni akaró gyülekezeti tagokkal. A vasárnapi prédikációiban pedig a reménység és a hûség hangja mellet a tiszta, csorbítatlan evangélium szólalt meg.
Szerették, de nem csak Csurgón, hiszen hosszú éveken, évtizedeken keresztül helyettesített a környezõ gyülekezetekben: Porrogszentkirály, Porrog, Porrogszentpál, Nagyatád, Somogyszob.

Adja meg az Isten, hogy mi, mai utódok, lelkészek és gyülekezeti tagok is megértsük mindezt, hogy elég az Õ kegyelme, hogy nem baj, ha kicsinek, és erõtlennek érezzük magunkat, mert van, aki erõt, és reményt tud adni.