Minden alkalom este 18.00-kor kezdődött.
Január 22-én a Református Templomban Dr. Márfi Gyula, veszprémi római katolikus érsek igehirdetését hallgatthattuk, aki arról szólt prédikációjában, hogy az Atya egyszer és mindenkorra kijelentette magát a Fiúban, az IGÉben, aki mindanyiunkat öszeköt, felekezeti hovatartozás nélkül a megváltásban.
Január 23-án az Evangélikus Templomban Maczkó Gyula, római katolikus esperes-plébános a mindannyiunkat megszólító és elhívó SZENTLÉLEKRE irányította figyelmünket, aki el tud vezetni az igazi, teljes igazságra. Külön örörmöt jelentett, hogy kicsiny templomunk valóban kicsinek bizonyult, oly nagy érdeklődés volt az ige hallagatására.
Január 24-én a Jézus Szíve Templomban Hafenscher Károly, evangélikus lelkész, Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Egyházi Iroda igazgató Márk evangéliumában található Passió történet alapján azt emelte ki, és helyezte mindannyiunk szívére: hogy a kerszetyén embernek a KERESZT 1. életünk középpontja, 2. életünk titka, 3. életünk reménysége, felekezeti hovatartozás nélkül. Ez mindig, minden korban összeköt, amiért bárhol is vagyunk a világban mindig egy családként lehetünk együtt, egy Atya vezetése alatt.
Január 25-én a Református Gimnázium dísztermében gyűltünk össze közös imádkozásra, igehallgatásra, éneklésre. Szászfalvi Lászlóné, református lelkipásztor, Máté evnagéliuma alapján, ahol Jézus a kecskék is juhok szétválasztásáról szól, arról beszélt, hogy legyen szemünk meglátni a másik nyomorúságát, problémáit; meglátni a másikban Krisztus arcát és cselekedni a szeretet cselekedeteit.
Január 26-án a Csurgó-Alsoki Református Templomban Kendeh-Kirchknopf László, evangélikus lelkész Apcsel 5 alapján a Krisztusnak való engedelmességről, és az ebből fakadó életről beszélt. Kiemelve, hogy a keresztyén élet sem nem evnagélikus, sem nem református, sem nem római katolikus sajátosság, hanem éppen a közös alap, Krisztus miatt mindannyiunk közös felelőssége.
Január 27-én, utolsó alkalommal a Szentlékek Templommot töltötte meg a keresztyén gyülekezet, ahol Szászfalvi László, református lelkész Lukács evangéliumának utolsó verseiből kiindulva a templom és a templomban levés fontosságáról szólt, illetve ennek közösség teremtő erejéről.